Rakományrögzítők

A rakományok rögzítésének célja a rakomány járművön történő szállítása közben fellépő erőhatások (rázkódás, gyorsítás, fékezés, kanyarodás)
által bekövetkező - balesetveszélyt, illetve a rakomány vagy a szállítójármű sérülését okozó – elmozdulásának, felbillenésének, leesésének megakadályozása.

A rakományok rögzítésének szabályait különböző előírások tartalmazzák a felhasználási körülmények és más jellemzők szerint.
Különböző szabályok vonatkoznak a közúti, légi, vízi illetve vasúti járműveken történő szállítás esetére. 

(pl. IMO/ILO/UNECE Code of Practice for Packing of Cargo Transport Units  (CTU Code)  2014; 

European Best Practices GUIDELINES ON CARGO SECURING FOR ROAD TRANSPORT Ec2014)

A közúti járműveken alkalmazható eszközökre az MSZ EN 12195 szabványsorozat vonatkozik, amelyeknek fejezeteiben a rögzítőerő számításának módjai,
a műanyagszálas rakományrögzítők, a rakományrögzítő láncok és szerelvényeik valamint az acélsodronyköteles rakományrögzítő rendszer követelményei vannak meghatározva. 

Egyes országokban nemzeti előírások is érvényben vannak a rakományrögzítésre és eszközeire vonatkozóan, amelyek további követelményeket határoznak meg a gyártók,
forgalmazók és a felhasználók számára.

Az alkalmazható rakományrögzítési megoldásokat a teher és a különböző járműfelépítmények (dobozos, platós, nyitott, rakoncás, stb.) jellemzőinek megfelelően kell megválasztani.

A teher elcsúszásának, megcsúszásának, megbillenésének megelőzésére több módszer illetve kombinációik használhatók. 

-  törekedni kell olyan anyagpárosításokra, amelyek minél nagyobb súrlódási tényezőt biztosíthatnak

- alkalmazható az ún. torlaszolásos, meg-  vagy kitámasztásos módszer, illetve

- a leggyakrabban használt megoldások a hajlékony elemes rakományrögzítőkkel magvalósítható leszorításos (1), hurkolt (2) valamint ferde kötözéses (3) elmozdulás elleni rögzítés.

A szabvány leírja a szükséges rögzítőerő számítási módjait. Tehát a rakományrögzítést meg kell tervezni, ki kell választani az alkalmazandó rögzítési módszert illetve a megfelelő számú és teherbírású eszközt. 

Az átlós kikötésnél (4), egyszerű vagy keresztezett ferde lekötésnél a súrlódási erőn kívül az aktív kötélerők (vízszintes komponens) is részt vesznek.
Ajánlott kötözési szögek: alfa 20-65º; beta 6-55º

A lekötés számításánál figyelembe veendő tényezők közúti szállításnál:

(1) Függőleges irányú terhelés, a szállítmány tömege, szorzó: 1,0

(2) Fékezéskor a szállítmány tömegének 80 %-a, szorzó: 0,8

(3) Gyorsításkor a szállítmány tömegének 50 %-a, szorzó: 0,5

(4) Kanyarodáskor a szállítmány tömegének 50 %-a, szorzó: 0,5

A hajlékony elemes rakományrögzítők állhatnak:

- műanyagszálas hevederből, racsniból és végszerelvényekből

- rövidszemű teherláncból, menetes feszítőből, láncrövidítőből és végszerelvényekből .

A kombinált rögzítési mód lehetséges például a teher kitámasztásával, a súrlódási tényező „növelése” speciális alátétekkel illetve műanyagszálas hevederrel. 

Nagy tömegű berendezések (pl. munkagépek, stb.) szállítás közbeni rögzítésére a láncos rakományrögzítők alkalmazása a legelterjedtebb megoldás, melyeknek fontos jellemzője a kötözési hossz állíthatósága.

A műanyagszálas rakományrögzítők előnyös tulajdonságai, hogy a rakomány rögzítése gyorsan, egyszerűen, biztonságosan elvégezhető, rendkívül széles körben, sokféle rakomány esetén alkalmazható és aktív rakományrögzítés, mivel rugalmassága miatt energiaelnyelő képességgel rendelkezik. 

A rakományrögzítők fontos jellemzői a kialakításán és méretein kívül: 

LC - rögzítőképesség (lashing capacity), amely a számításba vehető megengedett legnagyobb húzóerő értéke, [daN]

STF - névleges feszítőerő (standard tension force), amely a rakományrögzítő feszítővel történő megfeszítése után a rugalmas anyagú hevederben "maradó" feszítőerő nagysága, [daN]

BF- névleges szakítóerő, [daN] vagy [kN]

ISMERNI KELL  A  RÖGZÍTENDŐ TEHER:

tömegét, - ha ez közvetlenül nem adott, akkor számítással kell azt meghatározni;

tömegközéppontját;

a rögzítő felület és a rögzítendő tárgy anyagminőségét;

a lekötési pontok helyét;

illetve a kapcsolatuk esetén számításba vehető súrlódási tényezőt.

FONTOS, HOGY: 

· rögzítés  előtt  ellenőrizni  kell a feszítésben résztvevő minden  elem /tehergépkocsi,  rakomány,  rakományrögzítő és rögzítési pontok/ épségét, a fellépő terhelések, erők felvételére való alkalmasságukat;

· a feszítőszerkezet és a fémszerelvények egyike sem feküdhet fel sarkokon;

· a beakasztó horgokat nem szabad hajlításnak, a csúcsokat terhelésnek kitenni, nem támaszkodhatnak fel élükön;

· beakasztás csak erre a célra szakszerűen kialakított szemekbe vagy fülekbe történhet, pl. az EN 12640 szerint

Rakományrögzítés biztonsági szempontok

A rögzítendő teher éles pereménél a horzsolásból, dörzsölődésből, vágásból adódó károsodások elkerülése végett közbetétet, élvédőt vagy más hasonló funkciójú eszközt kell alkalmazni.

A rakományrögzítőt csak az rögzítendő tárgy és a tartó/szállítóeszköz megfelelő teherbírású részeire szabad csatlakoztatni.

A rakományrögzítőn ideiglenes kötés vagy a hevederág csavarással, csomózással történő illetve más rövidítése nem megengedett.

A műanyagszálas hevederek alkalmazásakor a hevedernek teljes szélességében fel kell feküdnie az emelendő teher felületén.

Tilos a rakományrögzítőt ütközési erők felvételére alkalmazni!

Elindulást követően röviddel a rakományrögzítők feszességét ellenőrizni kell, szükség esetén utána kell feszíteni.

Az etiketten feltüntetett "megengedett húzóerőt" nem szabad túllépni,a feszítő fogantyút csak kézi erővel szabad megfeszíteni, segédeszköz használata tilos!

A feszítőre /racsnira/ minimum 1,5 illetve maximum 3 hevedermenetet szabad felcsévélni. 

A visszaengedést akadályozó kilincsszerkezet kopás- és deformációmentes legyen.

Rakományrögzítő alkalmazási előírások:

• Rakományrögzítőt TILOS emelőeszközként használni!
• Csak folyamatosan ellenőrzött rakományrögzítőt szabad használni - az adatjelölő etikett olvasható és sérülésmentes legyen!
• Úgy a heveder, mint az acélszelvények sérülés, deformáció- és kopásmentesek legyenek!
• A  heveder éles sarkokon történő átfektetésekor élvédőt kell használni.
• Az etiketten feltüntetett "legnagyobb megengedett húzóerőt" nem szabad túllépni. A feszítőracsnit csak kézi erővel, segédeszköz nélkül szabad megfeszíteni.
• A kilincsműves feszítőre /racsnira/ minimum 1,5 illetve maximum 3 hevedermenetet szabad felcsévélni!
• A racsni alkatrészei terheletlen állapotban könnyen mozogjanak.
• A visszaengedést akadályozó kilincsszerkezet kopás- és deformációmentes legyen.
• A fémszerelvények egyike sem feküdhet fel a sarkokon.
• A beakasztó horgokat nem szabad hajlításnak, a csúcsokat terhelésnek kitenni.
• A beakasztó horgok nem támaszkodhatnak fel a csúcsokon, élükön. Beakasztás csak erre a célra szakszerűen kialakított fülekbe történhet.
• A hevedert nem szabad toldani, hurkolni, kötözni, megcsavarni.
• Alkalmazás hőfokhatárai: -40°C-tól + 80°C-ig.  Fontos: a műanyagszálas rakományrögzítő hevedereket csak száraz állapotban szabad fagypont alatti hőmérsékletnek kitenni, mert a kialakuló jégkristályok roncsolják a szövetszerkezetet, erősen csökkentve a teherbíró képességet!
• Vegyi anyagokkal való lehetséges érintkezéskor kérje ki a forgalmazó véleményét!
• Tilos a rakományrögzítőt ütközési erők felvételére alkalmazni!
• Útközben a rakományrögzítők feszességét ellenőrizni kell, szükség esetén utána kell feszíteni.
• Rögzítés előtt ellenőrizni kell a rakomány feszítésében résztvevő minden elem /tehergépkocsi rakomány, rakományrögzítő és rögzítési pontok/ épségét, a felléphető terhelések, erők felvételére való alkalmasságukat. 

Rakományrögzítők ellenőrzése:  

Meg kell győződni a rakományrögzítő biztonságos használatra való alkalmasságáról minden használat előtt és használatot követően is. Az esetleges működéssel kapcsolatos eltéréseket fel- és leszereléskor lehet ellenőrizni, illetve észlelni, azonban szemrevételezéssel is ellenőrizni kell minden esetben.